Bemutatkozik Gallen Ervin, a Répce Sportcsarnok létesítményvezetője.

Gallen Ervinnek hívnak, 1977. augusztus 16-án születtem Sárváron, nős vagyok, feleségemmel Répcelakon élünk.

Gyermekkorom első szakaszát Vasegerszegen töltöttem, majd 1986-ban, húgom születésekor költöztünk jelenlegi lakhelyünkre.

Az általános iskolát már itt fejeztem be, majd ezt követően Sárváron, a helyi szakiskolában tanultam tovább. 1995-től a Nagymező Szövetkezet csánigi szakosított telepén dolgoztam karbantartóként, majd váltottam, és 1998-ban a sárvári Flextronicsba (ekkori nevén Ecoplastba) „igazoltam”. Hét, többségében szép év után tértem haza Répcelakra, és 2005 márciusától 2017. tavaszáig a helyi általános iskola gondnokaként dolgoztam.

A sport már nagyon korán az életem egyik fő részévé vált. Először természetesen a labdarúgás volt a fő irány, de majd’ mindent kipróbáltam, amit csak lehetséges volt: rövid időre megfordultam a kosárlabdapályán, az uszodában (ez a „műfaj” nagyon nem feküdt nekem…), de ami végül igazán megragadott, az az ökölvívás és a teke volt. Előbbi sportág csak nézőként vonzott, utóbbit pedig a mai napig is aktívan űzöm, igaz, csak amatőrként.

Az ökölvívásban első sorban a professzionális vonal fogott meg, és amikor a 2000-es évek elején egyre szélesebb rétegek kezdték el használni az internetet, én is „ráharaptam” a világhálóra, és napi szinten kezdtem el követni a hivatásos boksz világát. Az akkoriban működő honi website-ok közül a www.profiboksz.hu fogott meg igazán, és amikor 2004-ben új szerkesztőket keresett a lap, gondoltam egy bátrat, és jelentkeztem. A csapat nagyon gyorsan befogadott (közben önszorgalomból angolul kezdtem el tanulni, valamint számítógépkezelői területen is képesítést szereztem), és részese lettem egy mai napig tartó – számomra fantasztikus élményeket hozó – történetnek. A nonprofit, teljesen hobbi szinten működő lap a kitartó munkának köszönhetően Magyarország legnépszerűbb, legolvasottabb boksz weblapjává nőtte ki magát, én pedig olyan szakmabeliekkel, hírességekkel ismerkedhettem meg, alakíthattam ki baráti viszonyt, mint Kovács Koko István, Rácz Félix, Dr. Borbély Zoltán, Szántó Imre, azaz „Öcsi bácsi”, vagy Erdei Zsolt.

Az elmúlt 13 évben belekóstolhattam abba is, hogy milyen egy havilapba írni (Boxvilág Magazin), interjút készíthettem megannyi sportolóval, sportvezetővel, az egyik legnagyobb csúcs pedig a televíziózás volt. Egy budapesti „fórumtalálkozón” ismerkedtem meg Dr. Borbély Zoltánnal, aki nem csak az MLSZ sajtó és jogi osztályának volt a vezetője, de a DIGI Sport csatornán is dolgozott. Zoltánnal – aki barátom és mentorom, példaképem lett - pillanatok alatt remek összehang alakult ki közöttünk, és 2010-ben meghívott egy élő közvetítésbe szakkommentátornak. Nagyon nehezen álltam kötélnek… Az első ilyen munkát úgy fogtam fel, mint egy egyszeri, és soha meg nem ismétlődő kalandot, de végül kétségeimet felülírták a pozitív visszajelzések, s nagy örömömre nem kevesebb, mint 3 évig dolgozhattunk együtt.

Még ezt megelőzően kaptam egy másik felkérést is. Az első igazi interjúmat anno Kovács Istvánnal készítettem még 2005-ben (ez angolul is megjelent a mértékadó fightnews.com-on is), és ahogy múltak a hónapok, Kokóval is remek viszony alakult ki közöttünk, ami odáig vezetett, hogy 2009-ban felkért arra, hogy segítsek neki létrehozni, majd üzemeltetni a www.wbo-europe.com weblapot. István a visszavonulását követően a WBO (Bokszvilágszervezet) alelnökének választották, majd őt nevezték ki az európai szekció vezetőjévé, ez lett a WBO-Europe. Ennek a munkának, barátságnak köszönhetően vendégként, a lebonyolító munkákat segítőként részt vehettem két, Budapesten megrendezett világkongresszuson is, ahol igazi világsztárokkal – mint pl. Wladimir Klitschko, Joe Calzaghe, Don King – is találkozhattam.

A helyi, azaz répcelaki sportéletben előbb csak szurkolóként, illetve amatőr tekésként (a városi bajnokságban nagyjából 25 évvel ezelőtt „debütáltam”) voltam jelen, majd 2012-ben, az akkori csapatkapitány Pete Sándor felkérése, egy ingyenes felület segítségével létrehoztam a teke szakosztály weblapját. Nem sokkal ezt követően az akkori ügyvezető elnök, Haraszthy István keresett meg azzal, hogy úgymond szálljak be a városi tekebajnokság versenybizottságába, és segítsek a szervezésben, lebonyolításban.

Az akkori elnökség 2015. elején leköszönt, és tekés vonalról kaptam a felkérést, hogy induljak el a választáson a sportegyesületi elnökségi tagságért. Bár tartottam a feladat nagyságától, de jólesett a bizalom, hiszen be is választottak a közgyűlésen (2019. elején pedig ismét) a vezetőségbe, így közel 5 évig tagja voltam (2019. decemberében köszöntem le a posztról) a Németh Gábor által dirigált elnökségi team-nek, ahol kommunikációs feladatokat láttam el, adott esetben kivettem a részem a pénzügyi, elszámolási munkákból, ügyintézője voltam a tekéseknek, illetve pályázatok kidolgozásában, és egyéb szervezési feladatokban is aktívan részt vettem, veszek.

Óriási lehetőség számomra, hogy mint létesítményvezető és gondnok a Répce Sportcsarnokban dolgozhatok; megtisztelő az a bizalom, amelyet a Répcelaki Sportegyesület vezetőitől kaptam. Nagy motivációval vágtam bele az új kihívásokat hozó feladatba, ám az, hogy a város egyik legnagyobb projektjének a részese lehetek kolléganőmmel, Bogdán Mónikával karöltve, kötelezővé teszi számomra, hogy megfeleljek az elvárásoknak!